Egy márciusi maraton az áprilisi 24 órás országos bajnokságra készülve csak egy hosszú edzés. Mégis hogyan illeszthető be ebbe az edzésstratégiába a 3:25 perc/kilométeres tempóval futott 42,195 kilométer?
 

 
 
Február 7-én hirdették meg március 7-ére a Maraton Országos Bajnokságot, amivel fel volt adva a lecke Tominak. “Egy hétig gondolkoztam és edzéseken tesztelgettem magam, hogy benevezzek-e. Több dolog is meghúzódott ennek a hátterében. December óta van egy fájdalom a talpamban, amit bár kivizsgáltattam, és futhatok vele, de 20-30 kilométer felett a Hoka Bondi7 cipőmben tudok kényelmesen futni, pedig a versenycipő 3-4 másodpercet is jelent nekem kilométerenként. Az idő rövidsége miatt is el kellett gondolkoznom, hiszen az edzésmunka alapján bár nagy fejlődést érzek, nem végeztem annyi gyorsítást, mint amit egy előre betervezett maratonért betettem volna a felkészülésembe.”
 
A rövidebb távok már egy jó ideje foglalkoztatják Tomit. A repertoárja között van eddig 15:23-as 5 kilométer, 32:36-os 10 kilométer és 1:10:09-es félmaraton is. Egy hivatalos maratoni eredményért pedig hol máshol mérettetné meg magát, mint a legjobb hazai maratonisták között. “Érdekel, hogy mennyire tudnak összeférni a gyorsabb, rövidebb versenyek és az ultrák. Jelenleg a koronavírus miatt bizonytalanok a tervezett versenyek és ha már meghirdették a maratont, úgy döntöttem elindulok és kipróbálom mire lehetek képes a hazai élvonalban.”
 
A megszokottakhoz képest sokkal koncentráltabb előkészületekre volt szükség. “Nagyon más volt a 2 óra 25 percen belüli eredményre készülni, amit reális célnak kitűztem magamnak. Megnyugtató volt, hogy gyakorlatilag sprinttávként tudok tekinteni a maratonra és csodálkoztam is, hogy milyen gyorsan eltelt a verseny. A pályát számtalanszor lefutottam fejben, a térkép segítségével el tudtam képzelni előre a köröket. Olyannyira jól állítottam össze magam, hogy 30 kilométernél még az is megfordult a fejemben, hogy gyorsabb tempóra váltok, de utólag, a regenerációt tekintve jó döntésnek bizonyult, hogy tartottam tovább a biztonságos tempót.”
Az eredménynek többféle visszhangja is volt. Tomi maga így nyilatkozik: “A célom teljesítettem és igazolódik, hogy megfér egymás mellett a gyors futás és az ultrázás is, ha jól csinálom. Világviszonylatban bár középszintű maratoni eredménynek sem érzem a 2:24:22-es időmet, de nagyon örülök neki, hogy a magyar élvonalbeli futók között a dobogó második fokára állhattam. Hiszek benne, hogy a tanítványaim sikereit a saját bőrömön tapasztaltakkal is még jobban meg tudom támogatni.”
 
Jelenleg most a rehabilitációtól függ, hogy Tomi áprilisban 24 órán fog versenyezni, vagy 150 kilométeren teszi próbára az új edzésstratégiáját, amit edzőjével, Csiszár Gáborral közösen alakítanak.
 
 
 
 
 

 

Author

Comments are closed.