Category

Magamról

Category
Egy márciusi maraton az áprilisi 24 órás országos bajnokságra készülve csak egy hosszú edzés. Mégis hogyan illeszthető be ebbe az edzésstratégiába a 3:25 perc/kilométeres tempóval futott 42,195 kilométer?
 

 
 
Február 7-én hirdették meg március 7-ére a Maraton Országos Bajnokságot, amivel fel volt adva a lecke Tominak. “Egy hétig gondolkoztam és edzéseken tesztelgettem magam, hogy benevezzek-e. Több dolog is meghúzódott ennek a hátterében. December óta van egy fájdalom a talpamban, amit bár kivizsgáltattam, és futhatok vele, de 20-30 kilométer felett a Hoka Bondi7 cipőmben tudok kényelmesen futni, pedig a versenycipő 3-4 másodpercet is jelent nekem kilométerenként. Az idő rövidsége miatt is el kellett gondolkoznom, hiszen az edzésmunka alapján bár nagy fejlődést érzek, nem végeztem annyi gyorsítást, mint amit egy előre betervezett maratonért betettem volna a felkészülésembe.”
 
A rövidebb távok már egy jó ideje foglalkoztatják Tomit. A repertoárja között van eddig 15:23-as 5 kilométer, 32:36-os 10 kilométer és 1:10:09-es félmaraton is. Egy hivatalos maratoni eredményért pedig hol máshol mérettetné meg magát, mint a legjobb hazai maratonisták között. “Érdekel, hogy mennyire tudnak összeférni a gyorsabb, rövidebb versenyek és az ultrák. Jelenleg a koronavírus miatt bizonytalanok a tervezett versenyek és ha már meghirdették a maratont, úgy döntöttem elindulok és kipróbálom mire lehetek képes a hazai élvonalban.”
 
A megszokottakhoz képest sokkal koncentráltabb előkészületekre volt szükség. “Nagyon más volt a 2 óra 25 percen belüli eredményre készülni, amit reális célnak kitűztem magamnak. Megnyugtató volt, hogy gyakorlatilag sprinttávként tudok tekinteni a maratonra és csodálkoztam is, hogy milyen gyorsan eltelt a verseny. A pályát számtalanszor lefutottam fejben, a térkép segítségével el tudtam képzelni előre a köröket. Olyannyira jól állítottam össze magam, hogy 30 kilométernél még az is megfordult a fejemben, hogy gyorsabb tempóra váltok, de utólag, a regenerációt tekintve jó döntésnek bizonyult, hogy tartottam tovább a biztonságos tempót.”
Az eredménynek többféle visszhangja is volt. Tomi maga így nyilatkozik: “A célom teljesítettem és igazolódik, hogy megfér egymás mellett a gyors futás és az ultrázás is, ha jól csinálom. Világviszonylatban bár középszintű maratoni eredménynek sem érzem a 2:24:22-es időmet, de nagyon örülök neki, hogy a magyar élvonalbeli futók között a dobogó második fokára állhattam. Hiszek benne, hogy a tanítványaim sikereit a saját bőrömön tapasztaltakkal is még jobban meg tudom támogatni.”
 
Jelenleg most a rehabilitációtól függ, hogy Tomi áprilisban 24 órán fog versenyezni, vagy 150 kilométeren teszi próbára az új edzésstratégiáját, amit edzőjével, Csiszár Gáborral közösen alakítanak.
 
 
 
 
 

 

 

Mi a hitvallásod?

Álmodj egy célt, higgy benne és küzdj érte, amennyire csak bírsz. Emellett légy szorgalmas és alázatos. A legfontosabb pedig, hogy ne kifogásokat, hanem a megoldásokat keresd és töretlenül bízz az elvégzett edzésmunkában. Mert ha így teszel, akkor jönni fog a varázslat és bármit elérhetsz.

 

Miért ajánlod valakinek, hogy edzővel kezdjen dolgozni?

Több oka is lehet annak, hogy szüksége lehet valakinek edzőre. A leggyakoribb helyzet az, amikor már valaki nem képes magától fejlődni. Ebben az esetben szükség lehet szakmai iránymutatásokra, amelyek az aktuális állapothoz mérten megfelelő edzésmunkával a fejlődés ösvényére terelik a sportolót. Sok esetben a motiváció hiánya okozza a problémát. Ilyenkor is kellő támaszt tud nyújtani az edző az adott személynek. Gyakori problémát jelentenek a futók körében a sérülések is, melyeknek több kiváltó oka is lehet. Ezek többek között adódhatnak a helytelen futótechnikából, a karbantartás hiányából, mint a „bemelegítés, nyújtás”, amit az edzések előtt és után feltétlen szükséges lenne elvégezni, akár többször is egy nap. Ebből következik, hogy talán az egyik legfontosabb lépés a futótechnika fejlesztése, amire nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni. A helytelen futómozgásból adódik a legtöbb sérülés, melynek a kiküszöbölésében a futóiskola ad kellő segítséget. 

Miért szeretsz edző lenni?

Örülök, hogy a hobbim lehet a munkám és azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Edzőnek lenni nagyon jó érzés és ugyanakkor nagy felelősséggel is jár. Úgy érzem, hogy megtaláltam, amit igazán szeretek csinálni. Emellett nem feledkezek meg arról sem, hogy vannak kötelezettségeim a tanítványaim iránt. Megbíznak bennem és megosztják a titkaikat velem, annak reményében, hogy jobbá váljanak. Nekem ezt figyelembe kell vennem és célom, hogy tápláljam bennük a tüzet. Azt gondolom, egy edző nem csak attól lesz jó edző, hogy edzésterveket gyárt. Amitől igazán jó lesz, szerintem az, hogy motiváltak maradnak a tanítványai. Különleges érzés segíteni másoknak abban, hogy valóra váltsák az álmaikat!

Milyen nehézségeit tapasztaltad meg az edzői munkának?

Sokan megtalálnak különféle célokkal, álmokkal. Néha egészen nagy álmokkalIlyenkor elmondom, hogy ezek nagy áldozatokkal fognak járni, rengeteg lemondással és fájdalommal. Ha könnyű lenne, mindenki ezt csinálná, de a nagy dolgokat nem adják könnyen! Persze ilyenkor mindig biccentés a válasz. Sokszor megesik, hogy óvatosságra intek valakit és próbálom lebeszélni a maratoni táv feletti versenyzésről, de nem mindig járok sikerrel. Ilyenkor nagyon nehéz dolgom van! Mert nem javaslom, de ugyanakkor vállaltam, hogy támogatom az álmai elérésében. Vannak, akik nem végzik el az előírt edzésmunkát, mert éppen esik az eső vagy zordabb időjárási körülmény köszöntött be. Talán ez a leggyakoribb akadály, amivel találkozom mostanában. Ekkor emlékeztetem a tanítványaimat, hogy a körülmények nem mindig kegyesek hozzánk és ekkor sem állhat meg a munka. Ha el szeretnénk érni az álmainkat, muszáj menni tovább és tenni a dolgunkat. Persze egyéb kifogásokkal is találkozok, amelyekből már lassan könyvet is írhatnék.

Milyen edzőnek tartod magad?

Olyan edzőnek tartom magam, aki a lehetőségekhez képest próbálja a maximumot kihozni a tanítványaiból, és aki azon dolgozik, hogy az adott személy elérje a kitűzött célját. Olykor kevésbé szigorú, de ugyanakkor megkövetelő. 

Könnyebb edzőnek lenni, mint tanítványnak?

Nem gondolom, hogy könnyebb lenne edzőnek lenni, mint tanítványnak. Edzőnek lenni sok munkával és felelőséggel jár, amit legtöbb esetben élvezek és szeretek csinálni. Persze minden munkakörnek megvannak a maga kis nehézségei, amiket nem szívesen csinál az ember. De úgy gondolom ezekkel szívesen együtt élek..

Mit szeretnél adni azoknak, akik rád bízzák magukat? 

Szeretném megmutatni nekik, hogy sokkal többre képesek, mint azt valaha is gondolták volna. Legjobb tudásom szerint megtanítom nekik azt, ami a fejlődéshez vezet. Szeretnék közösen sikereket elérni velük, és a helyes útra terelni őket. Úgy gondolom, manapság nagyon sok megtévesztő és helytelen útmutatást próbálnak az emberekre ráerőltetni. A meglátásom az, hogy az eddigi tanítványaim mindegyike fejlődött rövid időn belül, aki alázatosan elvégezte az edzésmunkát. Persze a fejlődés egyenesen arányos az elvégzett edzésmunkával, ez meg is látszik a csoportunkban is.


Megfelelő pihenés, folyamatos megújulás, önmagunk tisztelete és megértése nélkül a sérülések ördögi körébe könnyű bekerülni. Ahhoz, hogy 800 kilométeres hónapokat futva fejlődni tudjon Tomi, kialakította a neki bevált napirendet. A továbbiakban bemutatott, számára működő technikákkal kapcsolatban nem szeretnénk csodákat ígérni, hiszen személyenként eltérő, melyik módszer hogyan segíti a fejlődést, de neki ezek váltak be.


„A futást befejezve az első dolgom a nyújtás. Úgy vélem fontos, hogy ha alkalom adtán nincs elég időnk az edzésre, akkor inkább legyen meg a nyújtás, ha ez az edzésre szánható időből van is elcsípve. Ha nem nyújtunk helyesen, nem tudjuk ideális állapotba visszajuttatni az izmokat és szalagokat és nem segítjük a méreganyagok távozását sem. Ha nem stabilizáljuk a testünket, akkor hosszabb távon ez akár maradandó sérülésekhez is vezethet.”

Nincs edzés helyesen végzett nyújtás nélkül

.Nyújtás után, vagy már közben is fontos, hogy az edzés utáni visszapótlást megkezdjük. Tomi szempontjai a következők: „Az edzés végeztével a szervezetünk azonnal megkezdi a helyreállítást, ami egy regeneráló folyamat. Ezért az edzéseket követően arra törekszem, hogy azonnal pótoljam az elvesztett vitaminokat, ásványi anyagokat, illetve a megfelelő mennyiségű vizet igyak. Ezek feldolgozására időt szánok, ami általában 10-15 perc. Ezt követően kezdem meg a táplálkozást, mely építő és regeneráló jellegű ételekből tevődik össze. Ezek az ételek többnyire gabonafélékből, magvakból, zöldségekből állnak, melyekben magas a fehérje, antioxidáns és ásványi só tartalom.”

Napi 4-5 liter vizet is megiszok.

Ha a versenyautóknak szükségük van a folyamatos karbantartásra, a testünknek is ugyanúgy szüksége van arra, hogy tegyünk a megújulásért. Tomi úgy véli, hogy: „Nem arra kell hallgatni, hogy mit kívánunk, hanem arra, hogy mire van szüksége a testünknek és a lelkünknek is. Ha teszünk azért, hogy meg tudjunk újulni, annál jobban fog esni a következő edzés is.”

Étkezés után a test pihentetése jön. Tomi kompressziós zoknit és teljes, bokától combtőig tartó kompressziós szárat szeret viselni.„Azért kezdtem el használni, mert a kompressziós szár segíti a keringést és megelőzi a vénák tágulását, levéve a nyomást a vénákról. Nem jobb teljesítményt remélek a kompressziós szártól, hanem a regeneráció és a lábaim egészségének megóvása miatt használom.”

Tomi tudatosan alakítja a napját. „Ha naponta kétszer edzek, arra figyelek, hogy legalább 6 órányi pihenés legyen a két edzés között. Ugyanakkor javasolt a minimum 8 óra alvás és az, hogy este 10 óra után már ágyban legyünk. Azonban én azt tapasztalom, hogy ha nincs meg a megfelelő mennyiségű mélyalvás, nem pihenem ki magam megfelelően. Amikor nem érzem magam elég álmosnak, nem szoktam lefeküdni. Olykor kevesebb alvás többet ér számomra, amennyiben az minőségi alvás. Néha egy-egy erősebb tréning során, két edzés között akár 1-2 óra alvást is beiktatok a mindennapjaimba.”

Tomi a masszázs fontosságáról az alábbiak szerint vélekedik: „Úgy tapasztalom, hogy a masszázs nagyban hozzájárul a regeneráció és ebből kifolyólag a teljesítmény növeléséhez, ezért elengedhetetlen számomra a jó minőségű, hozzáértő szakember által nyújtott szolgáltatás. A masszázs a salakanyagok és a felgyülemlett tejsav távozásához járul hozzá, valamint az izomrostok fellazítását is elősegíti. Ezáltal a szalagok és inak is lazább állapotba kerülnek, mely hozzájárul a megfelelő izommunka és mozgás fenntartásához.

Masszázs

Különböző terhelések különböző regenerációt igényelnek.„Meg kell különböztetni az edzéseinkből adódó regenerációt, illetve a versenyeinkből adódó (maratoni, ultramaratoni) regenerációt, melyek nem egyenértékű roncsolódást okoznak szervezetünkben. Ebből adódóan kell megválasztanunk a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenési időt és a fontos tápanyagok visszapótlását szervezetünkbe. Nem hasonlítható össze egy 200 km fölötti táv lefutása és egy néhány km hosszúságú tréning. Ehhez mérten szükséges a regenerációs idő megválasztása. Minél hamarabb vissza kell építeni, amit elvesztettünk, hiszen sokkal többet adunk ki magunkból egy ultra távú versenyen, mint egy edzésen. Verseny után olyan 3-4 napig nem is szoktam futni, majd óvatosan emelem a távot 10 km-ig. Egy ultra maratoni táv teljesítése után közel öt hétbe telik, mire visszanyerem a versenyt megelőző állapotomat. Tisztelem a testem és időt adok a szervezetemnek, hogy helyreálljon, nagyon figyelve a visszatöltő, regeneráló és építő jellegű étkezésre.”


Olykor megtörténhet, hogy olyan versenyek kerülnek időben közel egymáshoz, melyeket teljesíteni szeretnénk. Emberfeletti teljesítménynek tűnhet véghezvinni például egy 246 km-es versenygyőzelmet, majd 4 héttel később egy 24 órás világbajnokságon indulni és ott szintén dobogós, második helyezést elérni. Ezt Tomi 2019 őszén vitte véghez Franciaországban, Albiban, amivel egyben az új országos csúcsot is felállította 276,221 km-rel, mindezt sérülés nélkül: „A Spartathlon és a VB között 4 hét telt el. Tudtam, hogy nem ajánlatos két ilyen hosszúságú versenyt ennyire rövid időn belül megfutni. Hatalmas motiváltság, hit és elszántság volt bennem az iránt, hogy ez az álmom teljesülhet  És hittem a felkészülésemben, a beletett munkában és az égető vágyban, ami bennem élt. A Spartathlon teljesítése után arra törekedtem, hogy minél inkább visszanyerjem az erőmet. Ezért a teljesítést követően egy hétig nem is futottam, csak a pihenésé volt a főszerep. Innentől próbáltam arra törekedni, hogy az eredeti formámat visszanyerjem és fenntartsam. Több időt szántam a pihenésre, kevesebb, de minőségibb edzést végeztem. A szokottnál is jobban figyeltem az étkezésre, de úgy gondolom, hogy ebből nem szabad rendszert csinálnom.”

A 2020-as év a versenyzés szempontjából sem egyszerű.

“Még a koronavírus első hulláma előtt volt egy rövidebb sérüléssel küszködős időszak, majd a tervezett gyors maraton és a 100 km-es országos bajnokság is elmaradt tavasszal. Májusról pedig októberre került át az egyik kedvenc versenyem, az Ultrabalaton. Amikor tavasszal dönteni kellett, hogy a Spartathlonra vagy Ultrabalatonra kezdem meg a felkészülést, a Spartathlont választottam. Így amikor a járvány elhúzódása miatt a Spartathlont is lemondták, mint azt tudjuk, magamat ismét átprogramozva az őszi Ultrabalatonra kezdtem fókuszálni.”

Még márciusban a sérülés után 4 perces tempóval lefutott Balaton Szupermaraton kellő lendületet adhatott az új tervek szövögetéséhez.
Az ultrafutáshoz – Yiannis Kouros (minden idők legsikeresebb ultrafutója) óta tudjuk -, a maraton csupán egy felmérő. A júliusi K&H 10 km-en futott egy 32:49-es időt (3:16 perc/km tempó), majd az augusztusi Napfelkelte félmaratonon futott egy 1:13:52-es időt (3:29 perc/km tempó). Nos ezek alapján döntse el mindenki maga, hogy ezek felmérők voltak-e, ha Tomi úgy nyilatkozik, hogy “Kicsit kezdek átbillenni az ultráról”.

K&H 10km
Napfelkelte félmaraton

Tomi idén is erősítéssel és étkezéssel tudatosan kezeli a súlyát, olyannyira, hogy majd’ 10 kg ingadozott rajta. Tavasszal még a versenysúlyával készült a maratonra (ami elmaradt), majd 10 kg-mal nehezebben készült és az UB-ra most visszafogyva a 3 kg-mal nehezebb a tavaszi versenysúlynál, de könnyebb a PUB alatti teljesítési súlyánál.

“Tapasztalatom szerint más testsúly ideális számomra hosszú ultratávok, vagy rövidebb távok gyors teljesítéséhez.”
“2017-ben még ugyan sehol sem voltam, de most, 2 év élversenyzés után már el tudom hinni, hogy nagyobb dolgokra is képes lehetek. Azonban nem bízhatom el magam, mert heti szinten nem tudom gyakorolni a 200 km feletti távokat, így csak lassan tudok haladni annak felmérésében, hogy milyen kezdő tempót tudnék még bevállalni. A PUB (Privát Ultrabalaton) utolsó 20 kilométerére elfogytam. Ha lassabban mentem volna sem biztos, hogy nem fogytam volna el. Ez csak egy feltételezés, ezt nem tudhatom biztosan. Nem tudom újra eljátszani. Nincs lehetőségem kipróbálni, hogy ha 33 fokban lassabban kezdtem volna, mi lett volna a végére.”

Élménybeszámoló a PUB-ról itt olvasható: https://ultrabalaton.hu/nnultrabalaton/2020/06/18/az-en-pub-om-bodis-tamas/
Dan Lawson 2017-ben futott 18 óra 30 perc 20 másodperces pályacsúcsot, a 218 km-es pályán, ez 5:05 perc/km tempót jelentett. A 221 km-es pályán ezzel a tempóval kalkulálva 18 óra 47 perc 06 másodperc lenne a kivetített pályacsúcs.
Zsinórban 800 km feletti hónapokkal készülve a Spartathlonra a Korinthoszon 80 km-en augusztusban 4:13 perc/km tempóval sikerült pályacsúcsot dönteni.
Amikor a 2020-as Spartathlont elhalasztották 2021-re, nem volt kérdés, hogy az idei év második Ultrabalatonjára kezdődött meg az áthangolódás.

Korinthosz 80

 

”Eddig nem volt két ugyanolyan Ultrabalatonom. Egy feladott, egy megnyert, egy Privát UB pályacsúccsal, rekkenő hőségben és most egy őszi UB.”
“Úgy indulok neki, hogy be van lőve, milyen kilométereket akarok menni. Olyan nincs, hogy véletlenül születik meg egy jó versenyeredmény. Legek harca minden évben van, kétszer. Nekifuthatunk újra és újra, de bennem van egy egészséges önbizalom, mindig hamarabb értem be. Ezek tények, de 221 km-en bármi megtörténhet, akár az utolsó kilométereken is.”
“Ugyebár azokat a filmeket szeretjük nézni, amelyekben van valami csavar. Jó lenne, ha valakivel tudnék meccselni a legjobb eredményért a táv végén. Sok jó magyar ultrafutó van, akik közül többen szóba jöhetnek. Külföldiek közül Sorokin-nal (tavalyi 24 órás ultrafutó világbajnok) kell számolnom, de mindig lehetnek meglepetések. Jó kérdés, hogy Sorokin ott lesz-e az idei UB-n. A 24 órán (2019-es világbajnokság, Albi) láttam őt megdőlni és ez a tudat engem erősít. De az UB-n szinteket is kell mászni, ez nem ugyanaz, mint amikor egy körözős versenyen csak futni kell. Viszont a pálya nem is hasonlítható a Spartathlonhoz, ezért feltétlenül egy érdekes összecsapás lehetne vele. Reméljük legalább az időjárás kegyes lesz hozzánk, örülnék neki, ha itt nem esne.”

(A 2018-as első Spartathlonját Tomi javarészt esőben teljesítette).

24 órás világbajnokság, Albi 2019 (Sorokin középen)

”Két feladott versenyem van, az első UB-m és egy Deseda.”

A 2018-as UB-n, az első indulásakor komolyabb indok nélkül adta fel a versenyt 100 km táján, Badacsonyban.

“Amikor beültem a kocsiba, már akkor meg is bántam és ki voltam akadva, mert nem értettem azt, hogy mi történt. Talán valami olyasmi lehetett a bajom, hogy amit előre kiszámoltam magamnak, azt a tempót nem tudtam futni az első 100 km-en. Kellett volna, hogy valaki olyan legyen velem ott, aki nagyon kemény és üvöltött volna, hogy ne adjam fel.”

A következő évben megnyerte az Ultrabalatont.

Ultrabalaton 2019

“Revansként tekintettem végig a versenyre, folyamatosan ez kattogott bennem és eszembe jutott többször a pályacsúcs is. Ki volt számolva már akkor is az 5:05-ös tempó, de fel sem merült bennem, hogy ennek a tempónak akár a közelébe is kerülhessek.”

Minden futó hibázik néha. Nincsenek kivételek vagy tökéletes futó karrierek. A hibákból nagyon sokat lehet tanulni.
Sokan mesélnek neki a verseny alatti eseményekről, de ő zömében teljes fókuszáltságban halad előre.

“Soha nem tudom hol járok. Nem is kérdezem, csak a tempó és kilométer adatokat. Kizárok mindent. Tényleg csak a testem van jelen. Nem szoktam emlékezni részletekre, hogy egy sztori hol történt. A sztorira nagyjából szoktam emlékezni, de azt nem tudom, hogy merre is történt. Akkor mire is gondolhatok futás közben? Például visszagondolok egy nyaralásra. Segíteni szokott az a gondolat is, hogy nekem csak 24 órát fog fájni, de anyukámnak sajnos nem. (Tomi anyukájának mindennapjait egészségügyi problémák nehezítik.) A célba érkezést is sokszor el szoktam játszani fejben. Ezek mellett időnként zenét is hallgatok most már. (A tavalyi 24 órás VB óta hallgat zenét futás közben). Az UB-ra egy új playlist is készül.”

Már csak egy dolog maradt vissza a rajtig, a felszerelés.

“A frissítésen már nincs mit változtatni, mert megvan a bevált GU izó és zselé. A lábbeli tekintetében még kettő között vacillálok. Az utolsó napokban fog eldőlni, hogy a Hoka CarbonX-re vagy a Rincon2-re esik majd a választásom. A stratégia pedig mennyivel lesz másabb? Más lesz. Frissek az élmények, a hibák. Ezek tudatosan ki lesznek javítva. A beszámolóval jövök vissza az UB után”.