A szervezetünk az energiát alapvetően a környezetből szénhidrátokból, fehérjékből és zsírokból nyeri. Ezeket az anyagokat képes felhalmozni szervezetünk, és szükség esetén ezekhez a „raktárakhoz” nyúl az energiaigény kielégítésére.

Táplálkozásunk során a bevitt étel és ital különböző alkotórészekké bomlanak le az emésztőrendszerben, amik felszívódnak a vérerekben. A szénhidrátok egyszerű cukorrá bomlanak le: glükózzá (szőlőcukor), fruktózzá és galaktózzá. A zsírok zsírsavakká bomlanak le, a fehérjék pedig aminosavakká. Ezeknek az összetevőknek az együttes feladata az energiatermelés, bár a fehérjéket elsősorban mint építő alaptápanyagokat ismerjük.

Hol tároljuk az energiát?

A szénhidrátok raktározása:

A szénhidrát glikogén formájában, az izmokban és a májban raktározódik.

Megközelítőleg háromszor annyi glikogén raktározódik az izomban, mint a májban. A test csak nagyon csekély mennyiséget képes raktározni. Egy átlagos testben kb. 500g glikogén raktározódik el, 400g az izomban és 100g a májban.

Ez 1900-2200kcal-nak felel meg ami 1 napi energiánk biztosítására lenne elég, ha semmit sem ennénk.

Ezért van az, hogy az alacsony szénhidrát tartalmú diétának köszönhetően az emberek az első napokban nagy súlyt veszítenek. Az elveszett súly majdnem teljes egészében az elveszített glikogén és víz következménye. Az izomtömeg növekedése növeli a glikogén raktározó képességet (az állóképességi sportolók szervezetében nagyobb az izomglikogén-koncentráció). A májglikogén feladata, hogy megtartsa a vércukor szintet nyugalmi állapotban és hosszabb edzés során is.

Zsírok raktározása:

A zsír zsírszövetként raktározódik testünk majdnem minden részében. Körülbelül 300-400g raktározódik az izomban (intramuszkuláris zsír), de a legnagyobb mennyiség a szervek körül és a bőr alatt található. Egy átlagos 70-75kg- os emberben 7-12kg zsír is lehet. A zsírokból a béta-oxidáció során és a citromsavciklus során tudunk energiához jutni, (tehát ha felhasználjuk őket pl mozgás során), de át is tudnak alakulni glikogénné, ami egy gyorsabb energia nyerést biztosít.

Szénhidrátokból szerényebbek, zsírokból viszont bőségesek a készleteink. Ennek oka, hogy a zsírszövet fenntartása a szervezettől jóval kevesebb ráfordítást igényel, magyarán: ebben a szövettípusban „olcsóbb” az energia tárolása. Testünk energiaellátása elég összetetten szabályozott folyamat. A terhelés intenzitása, és a terhelés fennállásának megfelelően módosulnak a felhasznált energiaforrások, és a hely, ahonnan azok mozgósításra kerülnek.

A szénhidrátokat a testfolyadékban (vér, nyirok) szőlőcukorként (15g, 62 kcal), a májban (100g,451 kcal) és az izmokban (400g, 1650 kcal) glikogén formájában tároljuk, a zsírokat a bőralatti zsírszövetben és belső szervek zsigereiben (8000g 72000 kcal)

                  Forrás: -Internetről sok hasonló témában olvasott cikkekből

                   -Domokos Zsolt Táplálkozási tanácsok

Author

Comments are closed.